A Soproni-hegység északi völgyeiben található források vizét és csapadékvizeket elvezető Rák-patak (régebben Bánfalvi-patak) teljes hossza 14,8 km, a vízgyűjtő területe 36,8 km2. Befogadója az Ikva, a torkolat a szennyvíztisztító és a Tesco között található. A Rák-patak a város alatt több szakaszban kialakított boltozott mederben folyik, néha a felszínre bukkanva. A történelem során a városban a medret többször áthelyezték, újraásták, innen táplálták a város körüli vizesárkot (a mellékág mai Rákóczi utca – Széchenyi tér – Torna utca vonalon haladt és a Pap-réten torkollott az Ikvába), de a vasút vízellátását is biztosították belőle. A meder befedését, részben a patakból áradó bűz miatt, a város vezetése 1868-ban határozta el. Az Erzsébet utca szélességében 1873-ban, az Erzsébet utca és a Pázmány utca közötti szakaszon 1876-ban boltozták be a medret. A Deák téri keleti végét 1929-ben fedték le. 1933-tól 1940-ig készült el Frannkenburg utcai szakasz a Jókai utcáig. A részben tégla, részben beton boltozat többször megrongálódott, beomlott az árvizek miatt, illetve a II. világháborús bombázások alatt.

A patak energiáját vízimalmok sora hasznosítottak, melyek nem közvetlenül a patakon, hanem a párhuzamosan kiépített malomárkokon működtek. A mai Erdei Iskolánál működött az egykori Manninger-malom (ezt a 1930-as években villamosenergia termelésre állították át), majd következett a Tiefbrunner- (mai Kárpáti-malom), a Perge-, a Balogh-, a Greilinger- és tovább hat malom, már a város területén. A patak vízjárása mindig rendkívül szeszélyes volt, rendszeresen kiáradt, de többször ki is száradt. A nagyobb árvizek komoly károkat okoztak, többször elpusztítva a patak mellé települt malmokat, lakóházakat. Az 1879. május 4-i árvíz átszakította az vasúti töltést, az 1940. június 16-17-én levonuló árhullám pedig megbontotta a Frankenburg utcai boltozat előtti burkolatot, gyökerestől kifordítva a hatalmas fákat, eltorlaszolva a fedett szakasz nyílását. A későbbi években (pl. 1965, 1991, 1996) is többször kiáradt a patak, jellemzően akkor, amikor 100 mm-nél több csapadék hullott a vízgyűjtőjén rövid idő alatt. Az árhullámok csillapítása érdekében több tározót is terveztek, ezek közül a mai Fehérúti-tó valósult meg. A tározót az egykori brennbergbányai vasúti töltés felhasználásával építették meg 1964-ben viszonylag egyszerű technológiával: a töltés alatt kialakított áteresz elé építettek egy barátzsilipet.

A patak felső szakaszai a bánfalvi buszfordulóig, a kisebb-nagyobb beavatkozások ellenére, természetesnek tekinthetők, rendkívül gazdag élővilággal. A mederbe bedőlő fák, omlások, kiszélesedések változatos élőhelyet jelentenek az állatok számára. A patakmedret főleg a völgyek alján változatos szélességben égerligetek kísérik, a meredekebb részeken a akár a mederig lenyúlhatnak a bükkösök, fenyvesek vagy gyertyános-tölgyesek.

A patak és mellékágai mentén számos érdekes, védett növény fordul elő. Kora tavasszal jelenik meg a fehér acsalapu (Petasites albus) virágai. Az égerligetekben elvétve, de még lehet találkozni a kora tavasszal virágzó farkasboroszlánnal (Daphne mezereum). A Hidegvízvölgy jellegzetes páfránya a hatalmasra növő struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris).
Aranyos veselke Struccpáfrány Fehér acsalapú
A Rák-patak gerinctelen faunájának értékes, fokozottan védett faja a kétcsíkos hegyiszitakötő (Cordulegaster heros), mely hazánkban a Soproni-hegységben, az Őrségben, a Vendvidéken és a Mecsekben fordul csak elő. A patak névadója, a folyami rák (Astacus astacus) elsősorban a felső szakaszokon fordul elő.
Folyami rák Kétcsíkos hegyiszitakötő
(fotó: Dr. Ambrus András)
A patak lassú folyású szakaszain szüli meg lárváit a foltos szalamandra (Salamandra salamandra), melynek példányaival alkonyatkor, a tavaszi időszakban, meleg, esős időben gyakran találkozhatunk.

A patak alsó szakaszain a szabályozás és a városból érkező szennyezések miatt már kevesebb jó fajjal találkozhatunk. A nyitott szakaszokon egyre nagyobb probléma az inváziós japánkeserűfű (Fallopia x bohemica) terjedése. A történelem során a szeszélyes vízjárású Rák-patak sok örömet és bosszúságot okozott a Sopron környékieknek, mindenkinek kapcsolódik hozzá valamilyen élménye. Különleges természeti értékei miatt mindent meg kell tenni a megőrzésért és a leromlott szakaszokon az állapot javítása érdekében.
Felhasznált irodalom
- Ambrus, A., Bánkúti, K. & Kovács, T. (1992). A Kisalföld és a Nyugat-Magyarországi peremvidék Odonata faunája. Tanulmányok 2. Győr: 1-81.
- Bidló, A., Gálos, B. & Kiss, M. (2019): A tájvédelmi körzet természeti viszonyai. in. Kárpáti, L. (ed.) (2019): A Soproni Tájvédelmi Körzet. Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság – Szaktudás Kiadó Ház, Budapest: 39-58.
- Boronkai, P. (1967): A soproni patakokról. Soproni Szemle 21 (2): 179-189.
- Ruhmann, J. (1988): A Rák-patak hasznosítása a XIV. századtól napjainkig. Soproni Szemle 42 (1): 40-55.
- Szita, R. & Ambrus, A. (2017): A Cordulegaster heros elterjedésének vizsgálata a Soproni-hegységben. Kari Tudományos Konferencia, Soproni Egyetem, Sopron
Az utóbbi években nemcsak nyáron, de éppen most, decemberben is teljesen üres a Rák-patak medre az Erzsébet-kertben, a vasúti hídnál! Erre az illetékes hatóság azt válaszolta, hogy “klímaváltozás”, pedig furcsamód Bánfalva felső részén még vígan folyik a víz, és az egyetemi kutatóháznál is elég rendszeres jó vízhozamokat mérnek. Vagyis Bánfalván keresztülfolyva tűnik el az élő víz! Nem szép dolog a kerti pázsitra locsolni kis patakunk vizét, pedig ez történik! Többen is szivattyúzzák a telkükre, nem törődve a vízben élő állatokkal, növényekkel, és maga a patak is eltűnik ettől. (Az Ikvával ugyanez a helyzet, az Anger környékén tűnik el a víz, ahol az új családi házas lakótelep van… Ezért aztán a két patak összefolyása is hosszú ideig száraz szokott lenni!)