A kígyók, siklók a legtöbb emberben ösztönös ellenszenvet váltanak ki, sokan félnek tőlük vélt vagy valós veszélyessségük miatt. Az esetek többségében azonban a tudatlanság vezet ahhoz, hogy agyonütik a lábatlan jószágot.

A közönséges lábatlangyík vagy kuszma (Anguis fragilis) könnyen megkülönböztethető a hazánkban élő siklóktól és kígyóktól. Farka tompa, lekerekítettt, feje gyíkszerűen magas, teste viszonylag tömök és ami a legfontosabb szemhéjai csukhatók. Teljes terthossza elérheti az 50 cm-t, de ekkora példányokkal ritkán találkozhatunk. A testén a pikkelyek aprók, finoman illeszkednek egymáshoz, tapintásra szinte sima. Az alapszíne változó, lehet fémesen csillogó ezüstös vagy rózsaszín is, de a leggyakrabban a barna valamilyen árnyalata. A nőstények mintázata eltér a hímekétől, hátuk közepén két, gyakran egybeolvadó vékony sötétbarna csík húzódik. Testoldalukon sötét, hosszanti sáv húzódik. A hímek testoldala többnyire megegyzik az alapszínnel.

A lábatlan gyíkot korábban egyetlen fajnak tekintették, a legújabb taxonómiai kutatások alapján azonban négy fajra különítették el. Hazánkban két faj él, a közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis) és a kékpettyes lábatlangyík (Anguis colchica). A két faj elterjedési területe nem fed át, csak érintkezik, a közönséges lábatlangyík a Dunántúlon, míg a kékpetttyes lábatlangyík a Dunától keletre él, azaz Sopron környékén az előbbivel találkozhatunk.

A lábatlangyíkok elsősorban a részlegesen zárt, erdei vagy cserjés vegetációhoz kötődnek. Leggyakrabban erdőszéleken, erdei tisztások szegélyein, turistaösvényeken találkozhatunk velük, ahova gyakran fekszenek ki sütkérezni. Fontos számukra a búvóhelyek (korhadó farönkök, kőrakások, kőkerítések, rágcsálójáratok) jelenléte. Élőhelyeik közelében kertekbe, udvarokba is bemerészkednek. Bár elsősorban domb- és hegyvidéki faj, Sopron környékén gyakorlatilag bárhol találkozhatunk vele, a Fertő parti úton rendszeresen lehet elütött példányokat találni.

A közönséges lábatlangyík többnyire reggel és alkonyatkor aktív. Eső után gyakran előbújnak, ilyenkor nappal is találkozhatunk vele. A reggeli órákban sütkérezve érik el a megfelelő testhőmérsékletet, addig csak lassan mozognak. Sajnos sütkérezésre gyakran a jól melegedő aszfaltos utakat választják, így könnyen esnek gázolás áldozatául. Táplálékukat lassan mozgó gerinctelenek alkotják, főleg földigilisztákat, meztelencsigákat, rovarlárvákat fogyaszt. A párzási időszak április végére májusra esik, párosodás közben a hímek álkapcsukkal tarják fogva a nőstény nyakát. Elevenszülő, augusztusban vagy szeptemberben fial 2-12 kicsit. Az újszülött lábatlangyíkok 8-12 cm hosszúak, de rejtett életmódjuk és méretük miatt ritkán kerülnek szem elé.

A lábatlangyíkok nem harapnak, de más hazai gyíkokhoz hasonlóan farkukat le tudják dobni, ha megfogják. Természetes ellenségük (madarak, emlősök, hüllők) mellett gyakran esnek gázolás áldozatául.

Hazánkban védett faj (25.000 Ft), de szerencsére viszonylag gyakori, így nem kiemelten veszélyeztetett.