Nem minden a méret, bemutatjuk a Fertő kerekesféreg faunájának egy különlegességét (Rhinoglena fertoeensis)

A Fertő tó különleges állatvilágának nagyobb testű fajairól (pl. nagy kócsag, nádirigó, tavi béka, süllő stb.) szinte mindenki hallott már, de gyakran elfeledkezünk, hogy a vízben ennél sokkal parányibb élőlények is élnek. A plankton szó is sokaknak ismerős lehet, talán még az általános iskolai tankönyvekben is előkerül, ha ehhez még hozzátesszük a „zoo” előtagot, akkor máris eljutunk a mai témánkhoz. De miért is fontosak ezek az az apró, többnyire a milliméter ezredrészét alig elérő méretű lények?

A zooplanktonba tartozó csoportok (pl. kerekesférgek, ágascsápú rákok, evezőlábú rákok) fontos szerepet töltenek be a vizekben részben mint fogyasztók (többnyire algákat, szerves törmeléket fogyasztanak), részben mint a magasabb rendű állatok tápláléka, így jelenlétük a tó ökológiai egyensúlya szempontjából kiemelkedő jelentőségű.

Zooplankton (forrás: Christian et Noé Sardet / Plankton Chronicles)

A kerekesférgek (Rotatoria) többsejtű állatok, testük fejre, törzsre és lábra tagolódik. Fejükön csillókból álló ún. kerékszerv (rota) található. Felfedezésük a mikroszkóp feltalálójához Anton van Leeuwenhoek-hez kötődik. A kerekesférgek többsége jól alkalmazkodik a szélsőségekhez, élőhelyük kiszáradását úgy viselik el, hogy kiszáradással maguk is inaktív állapotba (anabiózis) mennek át. Inaktív állapotban a szél messzire szállíthatja őket, ezek a fajok általában széles elterjedésűek. A Fertő kerekesféreg faunája kifejezetten gazdag, Varga Lajos összesen 130 fajt és 15 fajváltozatot mutatott ki a tóból (Varga 1931), de azóta újabb fajok tucatjait mutatták ki.

A Fertő zooplanktonjának egyik érdekessége, hogy innen írta le Varga Lajos a tudomány számára a Rhinoglena fertoeensis nevű kerekesféreget Rhinops fertőensis néven (Varga 1929). A hazai vizekben Varga máshol nem találta (Varga 1930). Németországban Althaus (1957) találta meg a fajt, a Süsser See-nél, illetve a Halle melletti sós tavakban. Szovjet kutatók korábban (1958) jelezték az Antarktiszról is, de ez téves határozás volt, ott egy új fajt (R. kutikovae) találtak (De Smet & Gibson 2008). De Smet utal arra, hogy Törökországban él a Mogan tóban is, de erre az előfordulásra nem találtam további publikációt. A Rhinoglena fertoeensis egy palearktikus elterjedésű faj (Segers 2007), mely azonban csak egy szűk területen, sekély szikes, sós vizekben él, így a fertői állománya mindenképp különlegességnek számít.

A Rhinoglena fertoeensis felépítése (Varga 1930)

A Rhinoglena fertoeensis életmódját Varga Lajos nagyon alaposan leírta, szerinte „A Fertő-tó kerekesférgei között általában alig van érdekesebb és megkapóbb állatka ennél a fajnál.” Az állat késő ősszel jelenik meg a vízben és egész télen megtalálható, a jég alatt is. Ilyenkor csak nőstények vannak jelen, melyek szűznemzéssel szaporodnak és csak nőstényeket hoznak világra. A tenyészidőszak végén jelennek meg a mitikus nőstények, melyek a hímeket fejlesztik a testükben és ezek kibújva megtermékenytik a nőstényeket, amelyek ezután tartós petéket fejlesztenek a testükben. A tartóspeték a tó iszapjába keveredve megőrzik a fajt, míg a kedvező körülmények (hideg) ismét megérkezik. Varga számos kísérletet végzett a fajjal és jelezte, hogy ez a folyamat csak a tó vizének megfelelő fizikai és kémiai viszonyai esetén játszódnak le, azaz bármilyen külső hatás (pl. a tó fenékig való befagyása, a víz kiédesülése, pH változás stb.), ami ez felborítja, akadályozza a szaporodást.

Érdemes felhívni a figyelmet Varga Lajos beszámolójára egy katasztrófa jelenségről, ami jól mutatja a tó különbségeit a mélyebb tavakhoz képest. A tó 1928. december 16-án befagyott, a jég néhány napon belül 15-20 cm vastag lett. December végén a pár napig tartó napsütésben a jég felső rétegei megolvadtak, amire pár nap múlva hideg és újabb hóréteg érkezett. A jég teljesen átlátszatlanná vált, így a vízben élő algák és hínárnövényzet gyorsan elpusztult. A víz alatti rothadás miatt jelentős mennyiségű kénhidrogén képződött, ami a vízben élő állatok, így a halak jelentős részét elpusztította. A jégréteg vastagsága a következő hetekben növekedett március 8-án már 62 cm volt a jég vastagsága, sok helyen az üledék is megfagyott. A befagyás következtében a víz pH-ja savas kémhatású lett és rendkívül magas volt a sótartalma, ami a vastag jégképződés természetes velejárója. Az olvadás csak március 20. körül indult meg. A felolvadó vízben március 26-án már egyedekben gazdag, de fajszegény (10 faj) kerekesféreg állományt talált, amiből a Rhinoglena fertoeensis teljesen hiányzott. A rendkívül hideg tél és a tó fizikai-kémiai viszonyainak megváltozása a fajra is hatással volt és a korábban monociklikus faj szaporodása ebben az évben kétszakaszúvá vált, alkalmazkodott a körülményekhez.

2010. február 16-án a Fertőn már néhány helyen volt jégmentes a vízfelszín (Madárvárta-öböl)

A klímaváltozás miatt a jövőben nem valószínű, hogy a Fertő rendszeresen befagy a fenékig, de más természetes karasztrófák, például részleges vagy teljes kiszáradás bekövetkezhetnek. A zooplankton változatossága és extrém körülményekhez való alkalmazkodóképessége biztosítja, hogy egy katasztrófaeseményt követően is gyorsan benépesüljön az élővíz. A vízháztartásba történő emberi beavatkozások minden esetben hatással vannak a mikroszkópikus élőlényekre, ezeket a hatásokat azonban mind vizsgálni, mind becsülni nagyon nehéz.

Felhasznált irodalom

  • Althaus, B. (1957): Faunistisch-ökologische Studien an Rotatorien salzhaltiger Gewasser Mitteldeutschland. Wiss. Z. Univ. Halle, Math-Nat. 6.: 117-158.
  • De Smet, W.H. & Gibson, J.A.E. (2008): Rhinoglena kutikovae n.sp. (Rotifera: Monogononta: Epiphanidae) from the Bunger Hills, East Antarctica: a probable relict species that survived Quaternary glaciations on the continent. Polar Biol 31.: 595-603.
  • Herzig, A. (1980): Ten years quantitative data on a population of Rhinoglena fertöensis (Brachionidae, Monogonata). Hydrobiologia 73.: 161-167.
  • Korotkevich VS (1964) Concerning the population of water bodies in the oases of East Antarctica. Sov Antarct Exped Inf Bull 1:154–161
  • Segers, H. (2007): Annotated checklist of the rotifers (Phylum Rotifera), Annotated checklist of the rotifers (Phylum Rotifera). Zootaxa 1564. Magnolia Press, Auckland, New Zealand
  • Varga L. (1929): Rhinops fertöensis, ein neues Rädertier aus dem Fertö (Neusiedlersee). Zool Anz 80:236–253
  • Varga L. (1930): Adatok a Rhinops fertöensis biológiájához. Állattani közlemények 27:17–35
  • Varga, L. (1931): Újabb adatok a Fertő-tó kerekesféreg faunájának ismeretéhez. Állattani közlemények 31 (1): 139-150.
  • Velasco-Castrillón, A. (2014): Diversity and Distribution of Limno-Terrestrial Microfauna from Antarctica. Thesis (Ph.D.). University of Adelaide, School of Earth and Environmental Sciences.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.