Tényleg kipusztul a vadgesztenye?

Az elmúlt napokban az egész magyar sajtóban pörgött az hír, hogy a közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) is felkerült a kipusztulással veszélyeztetett fajok listájára. A hír alapját az adja, hogy a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) összeállította az európai fafajok vörös listáját, amelyben az Európában honos fafajokat, veszélyeztetettségüket és a veszélyeztető tényezőket mutatják be. A lista több száz kutató, több ezer tudományos publikációjának felhasználásával került összeállításra, és ahogy az IUCN-től megszoktuk, meglehetősen igényes munka. A listára számos hazánkban is előforduló fafaj, többek között a közönséges vadgesztenye és a berkenye fajok egy része is felkerült.

A közönséges vadgesztenye a Kárpát-medencében nem őshonos, valószínűleg a törökökkel került ide eredeti származási helyéről, a Balkán-félszigetről és Elő-Ázsiából. Az IUCN minősítése elsősorban az ottani, természetes vadgesztenye erdőkre vonatkoznak, amelyek jelentős része az elmúlt évtizedekben jelentősen károsodott és valóban nagy veszélyben vannak. Parkokban, fasorokban évszázadok óta ültetik hazánkban is, a vadgesztenyék pusztulása sajnos itt is tapasztalható.

A közönséges vadgesztenye virágzata (Forrás: Wikipedia Commons)

A közönséges vadgesztenye kedvező termőhelyi feltételek esetén akár 30–35 m magasra is megnövő, dús lombú fa. Fehér vagy rózsaszínes virágai tavasszal rendkívül látványosak. Levele tenyeresen összetett, fogazott szélű. Termése tok, melynek fala húsos, kívül zöld színű és a szelídgesztenyénél kevésbé tüskés, magja fényes, vörösesbarna. A magja a szelídgesztenyével ellentétben nem ehető (szaponin tartalma miatt émelygést, gyomorproblémákat okozhat. A népi gyógyászat és a gyógyszeripar számára azonban fontos alapanyag, de az indiai mosódióhoz hasonlóan alkalmazható mosószerként is.

A közönséges vadgesztenye termése

A vadgesztenye Sopronban is meglehetősen gyakori, számos parkunkban (Erzsébet-kert, Deák tér) ültették nagy mennyiségben, de helyi védett fasorainkban (Ferenczi János utca, Városligeti út) is jellemző. A gesztenye termésének gyűjtése, a bábukészítés minden kisgyerekes szülőnek kötelező program. A városi vadgesztenyefák pusztulása is tapasztalható, ez azonban nem minden esetben róható fel kártevőknek, gyakran a parkoló autók sértik fel a kérget, de a növekvő kiterjedésű burkolatok és a téli jégmentesítés során kiszórt anyagok (többnyire sók) sem kedveznek a fasorok fáinak.

Vadgesztenye fasor a Városligeti úton (helyi jelentőségű védett természeti érték)

A vadgesztenyék tömeges pusztulását egy lepkefaj, a valószínűleg Észak-Amerikából behurcolt (köszönjük Dr. Lakatos Ferencnek a pontosítást) vadgesztenyelevél-aknázómoly vagy vadgesztenye-sátorosmoly (Cameraria ohridella) okozza. A lepkét először 1986-ban a makedóniai Ohridi-tó mellől írták le. Első leírása óta folyamatosan terjed nyugat és észak felé. Hazánkban először 1993-ban észlelték. A tömeges elszaporodása 1994 után indult és 1997-re gyakorlatilag az egész országban elterjedt. A vadgesztenyelevél-aknázómoly monofág faj, egyetlen tápnövénye a fehér virágú vadgesztenye. Magyarországon egy évben háromszor rajzik. Az egy-egy-generációhoz tartozó hernyók meglehetősen különböző idő múlva bábozódnak be, így hazánkban a rajzás szinte az egész nyáron tart. A hernyó aknájában bábozódik be, és az őszi nemzedék hernyói így, báb alakban telelnek át a lehullott levelekben (ezért fontos a lehullott levelek összegyűjtése és elégetése).

Vadgesztenyelevél-aknázómoly (Forrás: Wikipedia Commons, Patrick Clement from West Midlands, England)

Az aknázómoly ellen meglehetősen nehéz védekezni, de nem lehetetlen, így a városi fáink jó eséllyel megmenthetők. A legegyszerűbb védekezés a permetezés, amely azonban soha nem tökéletes és számos hasznos rovart is elpusztít, így kerülendő. Sokkal jobb megoldás, amikor a törzs alsó részébe injektálnak vegyszer, amely a szállítószövetekben raktározódik és könnyen eljut a levelekbe, elpusztítva a hernyókat. Nagyon fontos, hogy a kezelést rendszeresen, akár 3-4 egymást követő évben elvégezzék, így a felhalmozódó szer folyamatosan jelen van és ha esetleg kimarad egy-egy évben a kezelés, a molyok akkor sem tudnak elszaporodni. Természetesen nagyon fontos a lehullott, levelek összegyűjtése és elégetése is, hiszen ezzel a jövő évi első nemzedéket meglehetősen hatékonyan lehet megritkítani.

És hogy kell-e aggódnunk a soproni vadgesztenyékért? A válasz természetes az, hogy igen, de ha nem nézzük tétlenül, akkor sok mindent tehetünk értük. Tegyünk meg mindent a meglévő idős fáink és zöldterületek megőrzéséért, számuk és kiterjedésük növeléséért!

Tényleg kipusztul a vadgesztenye?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A vadgesztenye-sátorosmoly eredeti hazája megegyezik a gazdanövény eredeti elterjedésével, azaz a Balkán-félsziget. Nem Észak-Amerika.

    1. Köszönjük az információt. Több helyen olvasható az a feltételezés, hogy a többi Cameraria faj kizárólag Amerikában fordul elő és valószínűsítik, hogy ez a faj is innen került ide. Akkor ez téves?

      1. A többi Cameraria faj Észak-Amerikában és Ázsiában (Kína, Japán, Korea, …) fordul elő, ezért feltételezték, hogy onnan származik. A következő cikk egyértelműen bizonytja az eredetét: Valade et al. 2009. Mitochondrial and microsatellite DNA markers reveal a balkan origin for the highly invasive horse-chestnut leafminer Cameraria ohridella (Lepidoptera, Gracillariidae). Mol.Ecol. 18, 3458–3470.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.