A táj kutatói: Gombocz Endre botanikus, tudománytörténész (1882-1945)

Sopron, 1882. június 9. – Budapest, 1945. január 16.

Édesapja, Gombocz Miklós az soproni líceum igazgatója, evangélikus lelkész, édesanyja, Lehr Berta, aki kora magyar és francia irodalmának kiváló ismerője volt.

Gombocz Endre, a bátyjához (Gombocz Zoltán, 1877-1936, kiváló nyelvtörténész, egyetemi tanár, akadémikus) hasonlóan az édesapjuk irányította gimnáziumban végezte tanulmányait. Tehetsége, szorgalma és sokrétű érdeklődése már ekkor kiemelte társai közül. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem végezte, természetrajz-kémia szakos tanári oklevelét 1905-ben szerezte meg. Ugyanitt 1917-ben nevezték ki a botanikatörténet magántanárává és nyugdíjazásáig az oktatásban is részt vett.

Tanári pályáját 1906-ban az Országos Nőképző Egyesület Zöldfa (ma veres Pálné) utcai leánygimnáziumában kezdte és 1919-ig folyamatosan itt tanított. 1919-1929 között a budapesti Erzsébet Nőiskola városligeti tanárképző főiskoláján tanított, innen a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárába vezetett útja, ahol 1942-ig, nyugdíjazásáig dolgozott különböző beosztásokban (igazgatóőr, címzetes igazgató, igazgató stb.).

Sopron flórájával és vegetációjával már középiskolás korában foglalkozott, nagy hatással volt rá a Loew Frigyes és Deccard János Kristóf által 1740-ben összeállított első kéziratos magyar flóramű, a Flora Semproniensis (másolati példánya ma is megtalálható a líceum műemlék könyvtárában). Líceumi diákként 1900-ban készített önképzőköri dolgozatában ki is emeli, hogy “Különösen csábított ennek a thémának a kidolgozására azon körülmény mellett, hogy úgyszólván teljesen magamra voltam utalva, még az is, hogy a legutolsó ismertetés óta Sopron flórájának képe megváltozott.

A mai kutatásokban is gyakran hivatkozott Sopron vármegye növényföldrajza és flórája címet viselő műve a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában jelent meg 1906-ban. Munkája kapott negatív kritikát is (Jávorka Sándor utólag ezeket elsősorban az MTA-n belüli rivalizálásnak tudja be), töretlen lelkesedéssel vettette bele magát a tudományba. Rendszertani (pl. nyárfajok) munkái és talán még jelentősebb botanikatörténeti munkái országos elismertséget hoztak neki.

Életét Budapest ostromának utolsó napjaiban egy bombatalálat oltotta ki. Sajnálatos módon szülővárosában közterület a mai napig nem viseli nevét, holott mindannyian büszkék lehetünk rá. Életét és munkásságát a Károly-kilátó földszintjén berendezett életműkiállítás mutatja be.

Publikációi:

Gombocz Endre bibliográfiáját Andrássy Péter soproni tanár állította össze.

  • Andrássy, P. (2001): Emlékezés Gombocz Endrére (1882-1945). Kitaibelia 6 (1): 3-24.

Felhasznált irodalom:

  • Andrássy, P. (2001): Emlékezés Gombocz Endrére (1882-1945). Kitaibelia 6 (1): 3-24.
  • Jávorka, S. (1947): Gombocz Endre emlékezete. Botanikai Közlemények 44 (1): 1-8.
  • Csapody, I. (1955): Gombocz Endre (1882-1945). Soproni Szemle 9 (1): 153-154.
  • Csapody, I. (1959): Gombocz Endre soproni diákévei. Soproni Szemle 13 (2): 164-169.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.