A parti vidrapók (Dolomedes plantarius) Európa nagy részén és Oroszország ázsiai részén elterjedt. A Kárpát-medencében a szegélyes vidrapókkal (Dolomedes fimbricatus) együtt a legtöbb vizes élőhelyen megtalálható. A legtöbb európai országban veszélyeztetett faj, elsősorban élőhelyeinek megszűnése miatt.
Kifejlett nősténye 17-22, a hímje 13-18 mm. Az állat színe különféle árnyalatú barna, a fejtorán feltűnő széles, fehér vagy sárgás sáv nincs, legfeljebb a fejtor szegélyén lehet egy keskeny fehéres, világos sáv és néhány világos folt sorakozhat a szegély mellett. A potroh két oldalán csak halványan érzékelhető világos hosszanti sávot láthatunk, a hátoldalon gyakran 3 pár apró, fehér pont található. A legtöbb esetben közel homogén színezet jellemzi az egész állatot. A szegélyes vidrapóktól való biztos elkülönítés a kifejlett állatok ivarszervének vizsgálatával végezhető el kétséget kizáróan.
A vidrapókok ragadozók, de hálót nem készítenek. A vízparton lesben állva vadásznak, hátsó lábuk egy levélen vagy a parton, első lábaikat pedig a vízfelszínre fektetve érzékelik a zsákmányuk okozta vízfodrozódást. A víz felszíni feszültségét kihasználva tudnak futni a felszínén.
Júniusban válnak ivaréretté, a párzási időszak pedig június-júliusra tehető. A nőstények július végén raknak petéket. A nőstények csáprágóikkal megragadva kb. három hétig hordják magukkal petecsomóikat. Petecsomóját nem helyezi olyan magasra, mint rokona. Általában a víz felszínéhez közel készíti keltetősátrát, így azt megtalálhatjuk például a kolokán levélüstökében vagy a tündérfátyol, illetve békatutaj úszó szőnyegében is. A hátrahagyott üres petecsomó szennyes-fehér színű, közel cseresznyeszem méretűre duzzadt szövedékgombócként található meg a sűrű úszóhínár között. A fiatalok fejlődése két évig tart. Feltételezhető, hogy ezek sem hagyják el a vizek közvetlen közelségét, bár erre vonatkozóan nincsenek pontos adatok. Táplálékai vízi makrogerinctelenek, illetve halivadékok és kétéltű lárvák.
Hazánkban védett, pénzben kifejezett értéke: 5000 Ft