“Húsevő” növények nemcsak a trópusokon, hanem a mérsékelt övben is előfordulnak. A lápi hízóka (Pinguicula vulgaris) a rencefélék családjához tartozó fokozottan védett, a élőhelyeinek leromlása és pusztulása miatt kipusztulófélben lévő fajunk. Széles elterjedésű faj, Európa nagy részén (kivéve a déli, mediterrán területek) előfordul, de megtalálható Észak-Amerikában, Grönlandon, illetve a Távol-Keleten is. Hazánkban jégkorszaki reliktumfajnak számít, korábban ismert volt többek között Lesenceistvánd, Zalaszentmihály, Hegykő mellett, illetve a Hanságban is, de napjainkban kizárólag a Sopronhoz tartozó Kistómalmi lápréten él.

Apró termetű, tőlevélrózsás növény. Húsos, épszélű, elliptikus levelei nyálkásan fénylenek, ragadósak, apró mirigyszőrökkel borított. Nitrogénigényét a leveleihez tapadó apró rovarok enzimek általi elemésztéséből fedezi, innen a hangzatos “húsevő” kifejezés. Virága hosszú kocsányon helyezkedik el, rózsaszín vagy halvány lila.

Tőzeglápok, mocsaras rétek növénye. Kistómalmi előfordulása régóta ismert, azonban sokáig lappangott. A hosszú évekig kezeletlen , benádasodott láprét kezelése alapos előtanulmányok után 1999-ben kezdődött meg. A jelenleg ismert állományt Takács Gábor és Fersch Attila találta meg 2001-ben, mindössze 8 tövet. A Fertő-Hanság Nemzeti Park által közel 20 éve tervszerűen, nagy odafigyeléssel végzett kezelés meghozta a gyümölcsét, jelenleg 80-100 tő közötti populáció él a területen.

Mind a lápi hízóka, mind egyetlen ismert hazai élőhelye fokozottan védett. A Kistómalmi láprét a nagyközönség számára nem látogatható, kizárólag kutatási céllal, érvényes engedéllyel lehet felkeresni!