A Fertőről szóló sorozatunk első részében a tó kialakulásával és történetével foglalkoztunk. A mai bejegyzésünk elsősorban a Fertő tó vízháztartásával foglalkozik, aminek megértéséhez érdemes egy kicsit a limnológia mélységeiben is elmerülni.

A tavak vízmérlegének stabilitása alapvetően attól függ, hogy annak alkotó elemei milyen mértékben meghatározók a mérleg két oldalán. A Fertő a szárazföldi vizeknek vízforgalom alapján elkülönített típusai közül átmenetet képez az asztatikus és a szemisztatikus tavak között (Padisák 2005). Az asztatikus (változó vízforgalmú) tavakra a mulandóság, a könnyen és gyakran bekövetkező, szeszélyes változások a jellemzőek, többségük rendszeresen ki is szárad. Jellemző rájuk, hogy általában nincs felszíni hozzáfolyásuk vagy elfolyásuk, vízutánpótlásuk csapadékból történik, legfőbb vízveszteségük pedig a párolgás. A szemisztaikus (átmeneti vízforgalmú) tavaknak többnyire van befolyója, általában egész létük alatt vízzel borítottak, de vízjárásuk viszonylag tág, de nem szélsőséges határok között ingadozik.

A Fertő vízháztartását elsősorban a meteorológiai hatások, a csapadék és a párolgás, határozzák meg. Az elmúlt évtizedekben számos vízmérleg számítás készült (Boroviczény & al. (1985), Baranyi & al (1994), Plattner (2004), az utóbbi években már napi értékeket is számolnak. A különböző módszerekkel készült számítások eredményei eltérnek egymástól, de abban megegyeznek, hogy a befolyó vizeket elsősorban a tóra hulló csapadék mennyisége és a felszíni hozzáfolyások határozzák meg, míg a vízszintcsökkentő tényezőket elsősorban a vízfelszín és a nádas párologtatása és a felszíni lefolyás (a Hanság főcsatornán elengedett víz) befolyásolja döntően. A felszín alatti hozzáfolyást, illetve elszivárgást az újabb számítások már jelentéktelennek ítélik.

A Fertő esetében jól látszik, hogy vízgyűjtője a felszínéhez képest meglehetősen kicsi. A jelenlegi vízfelszín kb. 309 km2, a legnagyobb vízállások idején, 1786-ban és 1883-ban kb. 515 km2 lehetett. A vízgyűjtő területe a jelenlegi számítások alapján mindössze 1116 km2, ami 1:3,6 aránynak felel meg. A vízgyűjtőről összegyűjtött csapadékot a két jelentősebb felszíni tápláló, a Wulka és a Rákos-patak szállítja a tóba, illetve jelentősebb csapadék vagy hóolvadás esetén a környező mezőgazdasági területekről levezető kisebb árkok és csatornák is juttatnak kevés vizet a tóba. A felszíni hozzáfolyásokból érkezik a tó vizének mintegy 20-22 %-a. A tóra eső csapadék (átlagosan 650-700 mm/év) mennyisége a tó körüli mérőhálózat adataiból jól meghatározható, a tó vizének 80%-át innen kapja.

A párolgás mérése nehezebb, de nem megoldhatatlan feladat. Léteznek modellek (pl. CREMAP), amelyekkel műholdfelvételek segítségével lehet becsülni a párolgást (mm/év), de meghatározható a vízmérleg maradékaként vagy ún. kádpárolgás mérésével.

A fentiek alapján a válasz viszonylag egyszerű: ha hosszabb időszakon keresztül kevesebb eső esik, mint az átlagos csapadékmennyiség és viszonylag meleg időjárás van, akkor bizony a Fertő tó a vízszintszabályozás ellenére is újra kiszáradhat.

Felhasznált irodalom:

• Baranyi, S., Deák, J., Dreher, J., Mahler, H., Major, P., Neppel, F., Papesch, W., Rajner, V., Rank, D., Reitinger, J. & Schmalfuss, R. (1994): Wasserhaushaltsstudie für den Neusiedlersee mit Hilfe von Geochemie und Geophysik. In Lobitzer, H., Csäszär, G. & Daurer, A. (eds) Jubiläumsschrift 20 Jahre Geologische Zusammenarbeit Österreich – Ungarn, Teil 2. Wien.: 419-435.
• Boroviczény, F. & al. (1985): TU – Forschungsbericht 6: Wasserhaushaltsstudie für den Neusiedlersee mit Hilfe der Geochemie und Geophysik. Forschungsanstalt Arsenal Wien, TU Wien, Forschungszentrum für Wasserwirtschaft Budapest, Wasserwirtschaftsdirektion Nordtransdanubien, Wien.
• Padisák, J. (2005): Általános limnológia. ELTE Eötvös Kiadó Kft. Budapest
• Plattner, J. (2004): Ökodynamische Rehabilitierung des Neusiedler Sees: Hydrologie-Quantität. Bericht i.A. des Landeswasserbaubezirksamts Schützen/Gebirge, Eisenstadt
• Wolfram, G., Déri, L. & Zech, S. (eds) (2014): Fertő tó Stratégiai Tanulmány – 1. fázis. Tnulmány a Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság megbízásából. Bécs-Szombathely. 250p.