Sokan csak a Vaják (Witcher) sorozatból ismerik a költő, trubadúr Kökörcsint, de kökörcsinek köztünk is élnek. A kökörcsin szavunk valószínűleg az ótörök „kök”, azaz kék szóból ered. A középkori írásokban kwtkwrchw, kekekrchen, kökörchin, kokorchyn, kökörcz néven említik. A kökörcsineknek (Pulsatilla sp.) öt hazai fajából kettő, a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) fordul elő Sopron környékén.

Kora tavasszal, általában március közepétől április elejéig virágoznak. Mindkét faj elsősorban sztyeprétek, száraz gyepek ritka, veszélyeztetett faja. Hazai védelmük mellett a leánykökörcsin európai szintű védelmet (Natura 2000) is élvez. A környékünkön többfelé (pl. Bécsi-domb, Szárhalmi-erdő tisztásai, Harkai-kúp, Fertőboz) lehet találkozni velük, de kevés helyen fordulnak elő együtt. Május végére a terméses hajtás megnyúlik, és a tetején szőrös aszmagtermések csokra fejlődik ki. A bibeszálak bolyhos repítőkészülékké alakulnak, a nyár elejére ez a szöszös „bóbita” szétesik, s a terméseket a szél széthordja. Az egyes termések felépítése is különleges: a repítőkészülék és a mag közötti rész megérve, kiszáradva spirállá csavarodik. Ha a talajra hullott termést nedvesség éri, a spirál elkezd kiegyenesedni, s az eleven rugótól hajtott mag befúródik a talajba, mintegy „elülteti magát”.

Eltűnésüket elsősorban élőhelyeik megszűnése okozza. A legeltetés megszűnésével az élőhelyül szolgáló gyepek jelentős részét beerdősítették, sajnos többnyire akáccal vagy fenyővel, a megmaradt gyepeken pedig a cserjésedés és a fűavar felhalmozódása veszélyezteti. Néhány, elsősorban településközeli élőhelyen (Bécsi-domb, Fertőrákos) problémát okoz a rendszeres előforduló kiásás vagy a terepmotorosok és quadosok taposása. A kökörcsinek sokszor kerülnek a kirándulók kosarába is, de kár leszedni, mert gyorsan elhervad. Vastag, a talajba mélyen lenyúló gyöktörzsét sem érdemes kiásni, mert az átültetést nem viseli el. Ha valaki nagyon szeretne a kertjébe, akkor bármelyik kertészetben beszerezheti az európai kökörcsint (Pulsatilla vulgaris) néhány száz forintért.

Számos népi elnevezése – lókökörcsin, kikirics, kükörics, tikdöglesztő, alamuszvirág, kokasharang, varjúkikerics – arra utal, hogy a leánykökörcsin a magyar nép egyik jól ismert vadvirága. Minden része mérgező, így a legelő állatok kerülik, bár a bimbókat olykor lerágják. A népi gyógyászat is felhasználta: a virágából és leveléből készült teát asztmás görcsök és fejfájás csillapítására, valamint vesebetegségek, köszvény, csúz gyógyítására is alkalmazták.

Ha tetszett a bejegyzés, kérünk, hogy nyomd meg a Tetszik gombot!