A foltos szalamandra a Soproni-hegyvidék hűvös, nyirkos völgyeinek jellegzetes farkos kétéltűje. Testhossza átlagosan 20 cm, de ismertek nagyobb példányok is. A teste hengeres, mintázata látszólag feltűnő, de a tavaszi avarban sokszor alig venni észre. Hátoldala sötét, fekete, melyet világos- vagy sötétsárga foltok tarkítanak. A has általában szürke alapon sárga foltos.

Kifejezetten az öreg lomberdőket és azon belül is a nyirkosabb, sötétebb, mély szakadékokat, horhosokat, lehetőleg vízzel telt patakmedrek közelségét kedveli. A lárvák lerakásához lassú folyású, szinte állóvizű kiöblösödéseket keres fel. Erdőtípus tekintetében főleg bükkösökben és gyertyános tölgyesekben találkozhatunk vele. Középhegységi faj, 200-300 méter alatt csak ritkán fordul elő.

A foltos szalamandra általában éjszaka aktív, szürkületkor jön elő, azonban borús, esős időben napközben is találkozhatunk vele. Nappal nedves üregekbe, gyökerek, vagy avar alá bújik. Táplálékát általában éjjel vagy alkonyatkor mozgó gerinctelenek (giliszták, meztelen csigák, ízeltlábúak és lárvák) alkotják.
Elevenszülő faj. Nyár végén vagy ősszel a szárazföldön vagy sekély vízben párzik. A megtermékenyítés a nőstény testén belül történik. A megtermékenyített peték a nőstény petevezetékében fejlődnek lárvává, amelyek a következő tavasszal meglehetősen fejletten, végtagokkal és kopoltyúkkal jönnek világra. A nőstény lárvafialás céljából lassú folyású, hideg és tiszta vizeket keres fel. A lárvák augusztus-szeptembere alakulnak át, és hagyják el a vizet.
A Soproni-hegységben az eddigi felmérések alapján néhány százas állománya él. A fajt elsősorban a völgyeket érintő erdőgazdálkodás és a gépjárművel történő közlekedés veszélyezteti. A fakitermelések sokszor a patakmedrek közvetlen környékét érintik, ezzel megszüntetik az árnyaló állományt, a meredek oldalakban végzett véghasználatok következtében a nagyobb esők gyorsan le tudnak folyni, így sokszor kimossák a lassú folyású részeken lerakott lárvákat. A völgyeket érintő véghasználatok csökkentik a telelésre alkalmas mikroélőhelyeket és búvóhelyeket (pl. gyökerek közti üregek, odvak stb.). A hegységben egyre nagyobb probléma a gépjárműforgalom is, főleg meleg tavaszi esők után lehet elgázolt példányokat találni.
Komoly veszélyeztető tényező lehet a világszerte több helyen felbukkant kelet-ázsiai eredetű szalamandraevő kitingomba (Batrachochytrium salamandrivorans) terjedése, amely Nyugat-Európában már számos populáció kipusztulását eredményezte. A gomba terjedésének lassítása érdekében 2017 óta tilos a szalamandrafélék (Salamandridae) és a szögletesfogsorú-gőtefélék (Hynobiidae) bármely fajának, valamint a koreai hasadékszalamandrának (Karsenia koreana) forgalmazása, tartása és tenyésztése.

A szalamandra fogdosása, tapogatása nem ajánlott. Nemcsak ezért mert egy érzékeny, védett faj, hanem azért is mert fültőmirigyei és pórusmirigyei mérgező váladékot termelnek, amely szembe kerülve meglehetősen kellemetlen lehet. Mindent a szemnek, semmit a kéznek!