Jeles zöld napokkal tele van a naptár, szinte minden hónapra (januárra még nincs semmi, gyorsan ki kéne találni valamit) jut legalább egy kiemelt nap. Természetesen nem a kiemelt napok fogják megváltani a világot, de lehetőséget kínálnak egyfajta “népnevelő” tevékenységre, amikor egy-egy problémára felhívhatják a figyelmet és próbálják az emberek természeten uralkodni vágyó szemléletét legalább egy kicsit megváltoztatni.

A mai nap valamilyen szempontból mégis kiemelt, hiszen a Madarak és fák napja az egyik legrégebben megtartott jeles napunk. Eredete ugyanis 1902-e nyúlik vissza, amikor az elsősorban a mezőgazdaság szempontjából hasznos madarak védelme érdekében megkötött párizsi egyezmény apropóján Chernel István megszervezte az első madarak és fák napját Kőszegen, majd egy évvel később már Sopronban is. Chernel kezdeményezését az akkori oktatáspolitika gyorsan felkapta, Apponyi Albert vallási- és közoktatásiügyi miniszter 26.120/1906. számú rendeletével minden elemi népiskolában elrendelte, hogy májusban vagy júniusban “természetvédő” és “erkölcsnemesítő” szellemben egy-egy napot a madaraknak és a fáknak kell szentelni. A viszonylag gyors döntést elősegíthette az 1882-ben alapított Országos Állatvédelmi Egyesület kezdeményezése, illetve Apponyi saját, 1904-es amerikai utazásának kedvező tapasztalatai.

A kezdeményezés gyökerei ugyanis az Amerikai Egyesült Államokba nyúlnak, ahol a a fák napját (Arbor day) 1872, a Madarak napját (Birds day) pedig 1894 óta szervezik. A első fák napját J. Sterling Morton (később az USA agrárminisztere is volt) kezdeményezésére vezetik vissza, amikor Nebraskában egymillió fát ültettek el 1872. április 10-én, míg az első amerikai madarak napjának szervezése Charles Almanzo Babcock nevéhez kötődik, aki Oil City (Pennsylvania) iskoláinak felügyelőjeként rendelte el a madarak védelmének ünneplését 1894-ben.

A hazai ünneplést a korabeli kormányzat és az Országos Állatvédő Egyesület a tanítók részére készített útmutatókkal, előadásmintákkal és vezérfonalakkal segítette. A tanulók részére pályázatokat, versenyeket hirdettek, de rendszeresen sor került naptárak kibocsátására is. A miniszteri rendelet értelmében az iskoláknak az eseményekről jelentéseket kellett készíteni, amelyeket 1910 után az Országos Állatvédő Egyesület évkönyvek formájában meg is jelentetett. Érdekességként megemlítjük, hogy míg 1911-ben 2800, 1914-ben már 7700 iskolából küldtek jelentést. A 1912-es eseményeken közel egymillió iskolás vett részt. A jelentésekben részletesen leírták iskolánként, hogy mit csináltak a jeles napokon, többek között faültetésekről, fogadalmakról, madárodúk kihelyezéséről, megfigyelésekről virágültetésekről számolnak be.

Az első világháború és az azt követő évtizedekben az esemény háttérbe szorult, de 1931-ben Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, jelentős részben Apponyi Albert iránti tiszteletből, felújította a hivatalos ünnepségeket. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a madarak napjának és a fák napjának felújításáról szóló 1931. évi 300—76. számú körrendelete (1931. június 24.) elrendelte a madarak és fák napjának megtartását, illetve elrendelte, hogy az egyes iskolák jelentsenek a rendezvényekről és azok eredményeiről. A jogi bikkfanyelvet mellőző rendelet (lehet ezt úgy is csinálni, hogy az átlagos polgár is felfogja) még arra is kitér, hogy számoljanak be az iskolák arról is, rendelkezésre állnak-e a szükséges útmutatók, illetve Herman Ottónak a “Madarak hasznáról és káráról” szóló munkája.

“Meg vagyok arról győződve, hogy ezen, a nép javának előmozdítására irányuló, és Apponyi Albert gróf, a nagy magyar államférfiú nevével most ismét szoros kapcsolatba hozott rendeletemet az arra hivatottak szeretettel és buzgón, lelkiismeretesen fogják föleleveníteni, illetőleg végrehajtani, és igyekezni fognak azon, hogy a fa és bokor szeretete elterjedjen a nép között, mert annak megóvásával és ápolásával együtt önként föltámad és gyökeret ver a nép szívében, értelmében egyaránt, a hasznos madarak védelme is.” (Gróf Klebelsberg Kunó)

A második világháborút követően a rendszerváltásig kisebb jelentőséggel bírt ez a jeles nap, talán amerikai eredete és a Horthy-korszakhoz kötődő újjászületése miatt. A Madarak és Fák Napjának ünneplését ma a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény írja elő, de kissé szűkszavúbban, mint elődei: “megemlékezéseinek, rendezvényeinek a lakosság – különösen az ifjúság – természet védelme iránti elkötelezettségét kell szolgálnia.”

Az idei évben a Madarak és Fák Napjának hivatalos ünneplése ugyan elmarad, de ez ne akadályozzon meg senkit abban, hogy elültessen egy őshonos fát vagy egy kicsit elgondolkodjon az élet értelméről.