Semmi más szitakötő faj nem tudja megelőzni a tavaszi elsőségben azt, amelyik imágó alakban telel át. Hazai szitakötőink között egy ilyen akad, a téli rablószitakötő (Sympecma fusca). Már a korai napsugarak előcsalogatják téli rejtekéből és hamarosan fölkeresik a tavaszi vizeket. Az áttelelt hímek szeme ilyenkor már kékes színeződést kap.

Az összes többi faj nálunk lárva alakban várja a tavasz közeledtét, vagy tojásként, növényi szövetbe, vagy épp talajba beágyazottan.

Első, tavaszi bújású szitakötőink között mindenképp ott találjuk a szőrös karcsúacsát (Brachytron pratense), mely erdőszéleken, nyiladékokban vadászva apróbb rovarokra kezdi imágó életét. Gyakorta együtt jelenik meg a fémes zöld színű, bronzos smaragdszitakötővel (Cordulia aenea).

Erdei tócsák, tömpölyök jellegzetes, korán megjelenő, ám sokáig megtalálható szitakötője a széles laposacsa (Libellula depressa). Állandó, többnyire tőzeges vizekben fejlődik a kisfoltú laposacsa (Libellula fulva), gyakorta együtt a négyfoltos laposacsával (Libellula quadrimaculata). Leginkább elterjedt, széles ökológiai tűrőképességű, az egész szezont végig repülő szitakötőnk a feketefarkú pásztorszitakötő (Orthetrum cancellatum), szintén megjelenik már a szezon elején.

• 

• 

• 

• 

Nagyobb áramló vizekben a sávos szitakötő (Calopteryx splendens) mellett elsőként megjelenő fajunk a feketelábú folyami-szitakötő (Gomphus vulgatissimus).

Domb- és síkvidéki kisvízfolyásokban a díszes légivadász (Coenagrion ornatum)  mutatkozik viszonylag korán, helyenként együtt a vörös légivadásszal (Pyrrhosoma nymphula). Persze több más, gyakoribb kisszitakötő is megjelenik ekkor már, amire még részletesen ki fogunk térni. Ám a következő hullámban megjelenő, nagytestű fajok még mindenképp fölhívják a figyelmet magukra, így a méreteiben impozáns zöld óriásacsa (Anax imperator), valamint a – Fertő térségében gyakran nagy tömegben megjelenő – zöldszemű karcsú acsa (Aeshna isoceles), velük gyakran találkozhatunk városon belül is.